2011. július 31., vasárnap

Én és a körtér

Elég gyakori motívum a börtönrajzokon a benti és a kinti élet élesen elkülönő jellegének ábrázolása.
A fenti rajz bal oldalán egy gépjármű bejáratot, egy rabomobilt és egy jointot tartó tetovált kezet láthatunk. Jobb oldalon egy tunningolt autó, egy kirakat részlet és egy hamutál, ami érdekes módon a jelenből nyúlik át a képzeletvilágba.
Úgy tűnik, mintha a külvilág és a képzelt világ vagy a kinti valóság közötti csatorna a kábítószer lenne. Ennek kapcsán több kérdés merülhet fel:
- hogy lehet, ahogy a börtönben a drog képes arra, amire egyébként a fogvatartotti programok lennének hivatottak? A normalizáció elve azt jelenti, hogy a börtönt próbáljuk minél közelebb hozni a kinti világhoz. Mi van akkor, ha a kinti világot a kábítószer irányította?
- hogy lehet, hogy a drog utáni vágyakozás, vagy az azzal való menőzés nem szűnik meg a börtönbe kerüléskor? Lehet, hogy ez a rajz arról szól, hogy "miért kerültem a börtönbe?" vagy "a drog és én...", de mégis úgy tűnik, hogy a kábítószerügyi keresletcsökkentés nem nagyon működik. Nem kellene átgondolni az egyes "könnyebb" drogokat sújtó átkot?
- lehet, hogy a drog ábrázolása éppen olyan menőzés, mint a tunningolt autó? Erre azért következtethetünk, mert az autó olyan, mintha egy általános iskolás gyerek rajzolta volna. Egy kisfiú, aki menő kocsira vágyik. Itt ez a vágy teljesen kézzel fogható: a rajz készítője a börtönben dekkol, és nincs lehetősége arra, hogy ilyen kocsiba üljön. Várnia kell, éppen úgy, mint az iskolás fiúcskának. A gyerekek az iskolai közösségben azzal is vagánykodnak, hogy ki mit próbált már ki, vagy ki miben jártas. Lehet, hogy a joint is ugyanilyen. A fogvatartott elszívott pár füves cigit, vagy akár "beütött" jointokat is szivogatott a bűnöző életvitelű barátaival. Erre azért következtetek, mert az igazi kannabisz szubkultúrához inkább egy kopott VW bogár illik, nem pedig nonfig tetkó vagy egy "pimp" "vas".

Ha a fenti három kérdés valamelyikére úgy lehet válaszolni, hogy az az alkotója számára nem kellemes, akkor mindenképpen erős önszembesüléssel, azaz traumatizációval találkozunk ezen a rajzon. A fenti rajzon a szörny  a következőképpen jelenthet meg:
- a börtön olyan rossz, hogy csak a drog képes feledtetni a kínjait,
- iszonyatosan vágyom a drogra és a kinti vagányságokra,
- rájöttem, hogy nem is vagyok akkora menő, de most mégis menőzök egy kicsit.
Egyik sem jelent kifejezetten pozitív önképet.
Megjegyzés küldése