Az eredeti posztban nagyon sokat írtam erről a képről, ami szinte biztos, hogy a tervezett könyvem egyik főszereplője lesz majd egykor.
Sok szimbólum jelenik meg a képen, amit egy korábbi videón elemeztem. Azoban az évek során, ahogy nagyon sokat gondolkodom ezen a rajzon, valahogy az internet világában találkoztam a Tenoméval.
Tenome egy olyan lidérc, ami egy öregember képében jelenik meg, az arcán nincsen szem, hanem a szemeit a tenyerén viseli. A japán legenda szerint egyszer egy vak embert fosztottak ki, és öltek meg rablók, és az öregember szelleme ezzel a meglehetősen furcsa megjelenéssel vadászik a becstelen lelkekre.
Találtam is egy képet egy magyar nyelvű blogon, ami feltűnően hasonlít Tenoméra:
A fenti képen ugyanúgy fény van a lény feje felett, mint a börtönrajzon, de ezen kívül még számos párhuzamot lehet felfedezni: a csorgó vér, a sápadt bőr, a kopasz fej, a kis szemek, a piros tenyér, és az épületen belüliség.
Ahogy a satins story is írja, a Tenome egyik európai ábrázolása a Faun labirintusa című filmben jelenik meg igen harsányan és elevenen. A film 2006-ban készült, a Véres tenyér című rajz pedig körülbelül 2010-ben, tehét nem kizárt, hogy a film hatással lehetett a rajzolóra. A labirintus igen gyakori szimbólum a spanyolajkú kultúrában, csak egy példa erre a Borges.
1. Csak a Tenome szimbólummal kapcsolatban a következő hirtelen asszociációk jutnak eszembe:
Sok szimbólum jelenik meg a képen, amit egy korábbi videón elemeztem. Azoban az évek során, ahogy nagyon sokat gondolkodom ezen a rajzon, valahogy az internet világában találkoztam a Tenoméval.
Tenome egy olyan lidérc, ami egy öregember képében jelenik meg, az arcán nincsen szem, hanem a szemeit a tenyerén viseli. A japán legenda szerint egyszer egy vak embert fosztottak ki, és öltek meg rablók, és az öregember szelleme ezzel a meglehetősen furcsa megjelenéssel vadászik a becstelen lelkekre.
Találtam is egy képet egy magyar nyelvű blogon, ami feltűnően hasonlít Tenoméra:
 |
| Köszönet a képért a satins-storys-nak! |
Ahogy a satins story is írja, a Tenome egyik európai ábrázolása a Faun labirintusa című filmben jelenik meg igen harsányan és elevenen. A film 2006-ban készült, a Véres tenyér című rajz pedig körülbelül 2010-ben, tehét nem kizárt, hogy a film hatással lehetett a rajzolóra. A labirintus igen gyakori szimbólum a spanyolajkú kultúrában, csak egy példa erre a Borges.
1. Csak a Tenome szimbólummal kapcsolatban a következő hirtelen asszociációk jutnak eszembe:
- a Tenome démon éppen úgy áll bosszút a betolakodókon a japán folklór szerint, ahogy a fenti rajzon szereplő férfi a köreibe keveredőkön
- a szimbólumok más időbeli és/vagy földrajzi és más kulturális helyen való felbukkanása Lévi-Strauss maszkkutatását juttatja eszembe
Egyéb döbbenetes Tenome vonatkorások:
- A Komander nevű dj ALAP c. albuma - ez tudtommal a Tenome legfrissebb magyar felbukkanása
- A klasszikus Faith No More videoklipje, az Epic, ami a Tenome kézzel kezdődik...
2. A börtönrajzokkal kapcsolatban:
- a börtönrajzok árulkodnak a társadalom deviancára adott válaszának belső struktúrájáról, arról, hogy a társadalom hogyan lép fel a bűnnel (és más deviancákkal) szemben.
- a börtönrajzok elárulják, hogy mi a devianciára adott válasz belső dinamikája, azaz, mik azok a mozgatórugók, amik iránytják a társadalmi kirekesztést, hogy milyen embereket lehet a börtönökben találni, de leginkább azt, hogy mik azok azok az emberek, akik a börtönben vannak. Ha ezekkel a kérdésekkel szembesülünk, és komolyan megválaszoljuk őket, arra jöhetünk rá, hogy az igazságosnak tartott és vélt igazságszolgáltatás a velejéig igazságtalan, és hogy ennek a dinamikának éppen az a funkciója, hogy az előbb leírt struktúrát fenntartsa.
- ugyanakkor a börtönrajzokban azon kognitív reprezentációk érhetők tetten, amik átjönnek az igazságszolgáltató hatalom elnyomó üzenetéből, azaz ezek a szimbólumok azok, amiket a börtönben szenvedő emberek megértenek, és mintegy önreflexióként kivetítenek a külvilágba.
3. A társadalomtudományi módszerrel és a börtönnel kapcsolatban:
- a pszichológia azt vizsgálja, hogy milyen az a rab, aki a fókuszba kerül, azaz azt veszi górcső alá, hogy milyen személyiségjegyei vannak az egyes rabnak, vagy a rabok csoportjának, esetleg az összes rabnak, bár ez utóbbi kettő nehezen képzelhető el kategorizáció és stigmatizáció nélkül, de mégsem vakmerőség bizonyos trendeket megfigyelni...
- a szociológia és az antropológia pedig azt vizsgálja, hogy mi a rab, és ez a Foucault-i dispositif szempontjából hihetetlen egyszerű kérdés, amire a válasz rettentően bonyolult, és a válasz tartalma erkölcsi értelemben gyomorforgató, társadalmi értelemben pedig sárkavarás...
Nem baj, meg kell vizsgálni ezeket a kérdéseket. Csak lenne elég időm!
4. A rajz egyszerre előzi és haladja meg az írásos kummunikációt. Ezt onto- és filogenetikusan is úgy értem, hogy a rajz valamilyen szepontból egyszerűbb, mint az írás (holott nem annyira behatárolt, és a szimbólumrendszere sokkal rugalmasabb, és a valóságra reflexívebb, mint az írás); ugyanakkor a rajz más szempontok szerint jóval magasabb szinten és minőségben kommunikál, mint az írás (holott nem alapszik annyira a közmegegyezésen, valamint kevésbé független a kortól és a kultúrától, mint az írás). A rajz paralell meta- és protonyelv.
A börtönrajz a fentiek szerint:
- mélyebben és összetettebben képes leírni a börtön, a büntetés és a bűnelkövetői sors valóságát, mint bármilyen a börtönről szóló írás,
- egyszerűbb szimbólukkal (mint a betűk) nem megfogalmazható tartalmi elemekkel bír a börtön valóságával kapcsolatban,
- és valamilyen szinten mégis dekódolható.
 |
| Felix Labisse |
 |
| https://hu.pinterest.com/pin/684617580839550922/?nic_v1=1awgOWHbXvMFWYVdYknpw7d3nrX%2FG%2Flddki0yS7PkqfX%2BRK%2FjLpmmsSQklmsD8uKq3 |
