Külön kategóriát képeznek a börtönben azok a rajzok, firkák, amik a fogdán keletkeznek. Itt nincs nagyon alkalma a fogvatartottaknak arra, hogy másoljanak, vagy igazán gondosan késítsék el a rajzukat, bár erre talán kivétel is akad.
A fenti rajzon látható szem szépen ki van dolgozva, feltehetőleg golyóstollal készült. A régebbi mész felületet ismételten lemeszelték, és az új réteget lekaparták, és előjött a szem, ami egyébként valószínűleg, halványan, de a az új rétegen át is üthetett.
Az is elképzelhető, hogy maga az alkotó még egyszer fogdára került, és emlékezett rá, hogy körülbelül hová rajzolta a szemet. De az is lehetséges, hogy mésznek még nem volt ideje megszáradni rendesen, és megint fogvatartottat kellett tenni a fogdára.Az új meszelésen még a pemzli szálainak vonala is látszik, és ez teszi külünleges hangulatúvá a és művészi képet.
A nő szem pillái meg vannak erősítve.
A női szemről a következő asszociációk jutnak az eszembe a börtönlét kapcsán:
- figyelnek
- megfigyelnek
- megyfigyelnek, de nem tudnak ítélkezni felettem
- azok ítélkezhetnek felettem igazán, akiknek erre igazán joga van, és ezt a jogot nem az állam adja, és nem is a társadalom, hanem az igazság
- tudatosnak kell lennem
- a férfi nem férfi a nő nélkül
- hiányzik a nő
- hiányzik a szépség
- hiányzik a gyengédség
- hiányzik a szex
- van, aki velem kapcsolatban tudja, hogy mi az igazság
- van, akinek meg tudtam mutatni, hogy milyen vagyok ártatlanul
- a női szem akkor is ott van, ha lemeszelik
- a női szem valójában bennem van, nem veheti el senki sem
- a női szem bennem léte mintegy megnyugtat engem, tükörként nézhetek arra, ami a lelkemben jó vagy menő, ami megmaradt belőlem, ami igazán én vagyok, mert a börtön minden egyebet elvett, és csak ez maradt, de itt láthatom
- könnyebb látni, és valamit érezni, mint valamit elképzelni, és érezni. A börtönben nehéz az elképzelt dolgokat felidézni a börtönzaj miatt, ezért ha otthagyom a képzeletemet a falon, megkönnyebbülhetek, ugyanakkor könnyebb az emlékezés is
- úgy akarom kifejezni magam, ahogy másutt nem lehet a börtönben, és mégis kifejezem magam, mert a többi rab, és a felügyelet is tudja, hogy én voltam itt, és én készítettem ezt a rajzot
- az ártatlanság akkor létezik, amikor az állam és a társadalom nincs jelen, intim meghitt pillanatokban,amikor ember lehetek
- az intim meghitt pillanatokat a börtönben valahogyan úgy kell előhívni a börtönben, mint ahogy az emberek megőrülnek, ugyanis a börtönben nincsen meghitt pillanat, csak akkor, ha elképzelem, vagy akkor ha kilépek a maszkulin közegből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése