1956 szelleme a börtön belső falán

Döbbenetes erejű fotórealisztikus falfestmény az egyik hazai börtön belső falán. (Nagyon hálás lennék, he esetleg valaki a blog olvasói körül be tudná azonosítani, hogy mi lehet ennek a képnek az eredetije. Találtam egy fényképet, szinte biztos, hogy ez az.) Az alkotó ezt a képet, állványon állva, alapos munkával több napig készítette. Az eredeti képet nem sikerült teljes egészében lefényképeznem, mert teljesen más síkban volt.

Ennek a képnek a bal felső sarka mond nekem sokat, a kockaházak, és az ágak, mintha nem illenének teljesen a történelmi eseményt ábrázoló képbe. (Nem is így szerepelnek az eredeti fényképen.)

A színes magyar zászló a fekete-fehér képen a Schindler listája című film egyik jelenetét juttatja eszembe, amikor a nácik által teremtett pokolban egy piros kabátos kislány vonulását látjuk. (Az imént belinkelt képen szerepel a zászló tartó, ballonkabátos férfi karaktere, de nem tart zászlót. Vajon mi vezérelhette a fogvatartottat ennek a részletnek a hozzáadására?)

A kép közepe felé egy bojtos sapkás kisfiút lehet látni, aki a tank belsejébe kukucskál, ez a karakter is nagyon erős. Az eredeti fényképen a kisfiú idősebbnek tűnik, mint ezen a képen...

Az ilyen gesztusok és érzések visszaadásához nem csak művészi tehetség, látásmód és akarat is kell, hanem - véleményem szerint - magasfokú intellingencia is. Az apró különbségek túlmutatnak a szolgai másoláson, és egyedi értékeket közvetítenek.

A bv-s dolgozó, aki kísért az intézetben, valamikor a tanítványom volt. Elmondta, hogy ezen a képen mindenki megdöbben, és részletesen szokták elemezni a szereplőket. A kép maga egy lépcsőházban van, ahol a rabok nap mint nap járnak. Hátha ők is elgondolodnak, akár csak tizedmásodpercekre, és akkor már ez is megérte, megérte, hogy a börtön fala nem fehér-fakó.     

A meszelés mögül - 19 érv arra, hogy a rabok is emberek

Külön kategóriát képeznek a börtönben azok a rajzok, firkák, amik a fogdán keletkeznek. Itt nincs nagyon alkalma a fogvatartottaknak arra, hogy másoljanak, vagy igazán gondosan késítsék el a rajzukat, bár erre talán kivétel is akad.

A fenti rajzon látható szem szépen ki van dolgozva, feltehetőleg golyóstollal készült. A régebbi mész felületet ismételten lemeszelték, és az új réteget lekaparták, és előjött a szem, ami egyébként valószínűleg, halványan, de a az új rétegen át is üthetett.

Az is elképzelhető, hogy maga az alkotó még egyszer fogdára került, és emlékezett rá, hogy körülbelül hová rajzolta a szemet. De az is lehetséges, hogy mésznek még nem volt ideje megszáradni rendesen, és megint fogvatartottat kellett tenni a fogdára.Az új meszelésen még a pemzli szálainak vonala is látszik, és ez teszi külünleges hangulatúvá a és művészi képet.

A nő szem pillái meg vannak erősítve.

A női szemről a következő asszociációk jutnak az eszembe a börtönlét kapcsán:

- figyelnek

- megfigyelnek

- megyfigyelnek, de nem tudnak ítélkezni felettem

- azok ítélkezhetnek felettem igazán, akiknek erre igazán joga van, és ezt a jogot nem az állam adja, és nem is a társadalom, hanem az igazság

- tudatosnak kell lennem

- a férfi nem férfi a nő nélkül

- hiányzik a nő

- hiányzik a szépség

- hiányzik a gyengédség

- hiányzik a szex

- van, aki velem kapcsolatban tudja, hogy mi az igazság

- van, akinek meg tudtam mutatni, hogy milyen vagyok ártatlanul

- a női szem akkor is ott van, ha lemeszelik

- a női szem valójában bennem van, nem veheti el senki sem

- a női szem bennem léte mintegy megnyugtat engem, tükörként nézhetek arra, ami a lelkemben jó vagy menő, ami megmaradt belőlem, ami igazán én vagyok, mert a börtön minden egyebet elvett, és csak ez maradt, de itt láthatom

- könnyebb látni, és valamit érezni, mint valamit elképzelni, és érezni. A börtönben nehéz az elképzelt dolgokat felidézni a börtönzaj miatt, ezért ha otthagyom a képzeletemet a falon, megkönnyebbülhetek, ugyanakkor könnyebb az emlékezés is

- úgy akarom kifejezni magam, ahogy másutt nem lehet a börtönben, és mégis kifejezem magam, mert a többi rab, és a felügyelet is tudja, hogy én voltam itt, és én készítettem ezt a rajzot

- az ártatlanság akkor létezik, amikor az állam és a társadalom nincs jelen, intim meghitt pillanatokban,amikor ember lehetek

- az intim meghitt pillanatokat a börtönben valahogyan úgy kell előhívni a börtönben, mint ahogy az emberek megőrülnek, ugyanis a börtönben nincsen meghitt pillanat, csak akkor, ha elképzelem, vagy akkor ha kilépek a maszkulin közegből