Nagy vívódás után körülbelül kétszázötven képből válogattam ki azt 115-öt, ami itt szerepel a blogon, majd azok közül 15-öt, amit egyenként 22 szempont szerint kellett értékelnie a három csoportnak.
A képsorban az ezen a blogon található, 1-15. sorszámú képek szerepeltek olyan sorrendben, ahogy itt vannak.
Az első csoport a KAPSZLI konferencián gyűlt össze, a csoport tagjai zömmel nagyon fiatal pszichológus hallgató lányok voltak. A második két csoport Rendőrtiszti Főiskolás börtönőr diákok csoportja volt, a jelenlegi nappali és levelező harmadikos évfolyamok.
A képek vetítése közben az utóbbi két csoportnál jegyzeteltem a reakciókat, az első csoport reakcióit pedig emlékezetből gyűjtöttem össze.
Már így, statisztikai összehasonlítás nélkül nagyon érdekes, hogy mennyire különbözött egymástól a három csoport. Ez szerintem leginkább a következőkből adódott:
- az első csoportban szinte csak lányok voltak (egy úr is csatlakozott hozzánk).
- a 2. és a 3. csoportban fiúk voltak többségben, a 2.-ban egy hölgy volt, a 3.-ban kettő.
- az első csoport inkább naivnak volt mondható a börtönnel kapcsolatban,
- a többi csoport a börtönnel kapcsolatban tapasztalt volt, de ez talán azt is jelentheti, hogy némileg ki is voltak égve a témával kapcsolatban.
Túl soknak értékeltem magamban a képek mennyiségét, és a szempontok mennyiségét is. Egy kép értékelése a kezdetben 5-6 percig is eltartott.
Egyes értékelési szempontokat nagyon nehezen lehetett elmagyarázni, mások pedig lefedték egymást.
Az értékelések kitöltése közben én magam is feszült voltam, mert nagyon kíváncsi voltam az eredményre.
A kitöltés előtt felhívtam a csoportok tagjainak figyelmét, hogy csendben töltsék ki az értékelő lapot, de ezt nem sikerült betartani. A résztvevők néha meghökkentek, máskor nevettek, néha pedig egymást is cukkolták. Gyakra súgdolóztak egymás között. A második csoport annyira élvezte a feladatot, hogy sürgettek, hogy vetítsem a következő képet, így tett a harmadik csoport is. Ez utóbbi azért nagyon pozitív, mert börtönőrökről van szó, akik ezek szerint nagyon érdeklődnek a rabok viselt dolgai iránt, ami az általános sztereotípia szerint éppen nem így lenne. Páran jelezték ugyanakkor, hogy a feladat főleg a vége felé kezdett unalmassá válni, mások éppen ellenkezőleg azt mondták, hogy a vége volt a legjobb. Néha a résztvevőket finoman sürgetni kellett, hogy igyekezzenek. Mindhárom csoportban volt egy-egy személy, aki a többiekhez képest igen alaposan és lassan dolgozott, míg minden csoportban 2-3 ember igen gyorsan lett kész.
Egyelőre ennyi. A képekhez tartozó reakciókat is csokorba fogom gyűjteni, valamint az értékeléseket statisztikai elemzésnek fogom alávetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése