Köszönet a képért a szombathelyi börtönnek.
A kép maga realisztikusnak, sőt fotórealisztikusnak tűnhet, de érdemes megnézni a felhőket, vagy a lámpafények szóródását. Meg talán Csontrváry Villanyvilágított fák Jajcéban c. képét. Egészen fantasztikus. A képet egy nagyon fiatal, a húszas évei elején járó rab készítette. A bűncselekménye nagy vihart kavart, és bestiális.
Ha megkérdezünk valakit, hogy az emberek miért építenek házakat, akkor szinte biztos, hogy azt a választ kapnánk, hogy azért, hogy védkezzenek az időjárás viszontagságai ellen. Nyáron a tető árnyékot ad, télen a falak és a kályha meleget. A kontinentális éghajlaton eleve hidegebb van, és ezért az épületek nehéz szerkezetűek. A trópusokban sok az eső, de meleg is van, ezért szintén szilárdabb házka vannak, de fűtés nincsen. A szavannán az emberek akár szalmakunyhókban élnek. Az épületek funkciója tehát az, hogy ember fizikai-biológiai értelemben elbújjon.
A fenti gondolat szerintem csak részben igaz. A börtönök létezésének okán, avagy a létezésükből esszeniciálisan vagy axiomatikusan eredően az épületek funkciója az is, hogy az embereket izolálja egymástól. Tehát az időjáráson és fenyegető fenevadakon kívül az ember az embertársai elől is menekül vagy tart, amikor építkezésbe kezd. Az építkezéssel az ember a saját individumának, csoportjának vagy önkényesen definiált közösségének vélt fizikai határait is meghúzza.
Erre minden társadalomban kíváló példa (a pszichiátriák, gyermekvédelmi épületek stb. mellett) a börtön. A társadalom szervezetileg és az edukáció révén kiépít egy társadalmi szegmenst (az igazságszolgáltatást), ami egy fizikai szinten is elkülönített helyre, a börtönbe, helyezi a nem alkalmazkodókat. Az igazságszolgáltatás a régi istenkép földi vagy mondhatjuk úgy is, hogy civilizált vagy felvilágosult materializációja vagy manifesztációja. Ugyanígy a börtön az ősi pokolképzet megtestesítője. A börtön kapuja emlékeztet egy hatalmas szájra, ami mérgesen lenyeli a bűnösöket. Az őrök kinézete pedig a krampuszokra, a kisördögökre emlékeztet.
Az ilyen gondolatok nagyon nehezen fogalmazódnak meg a funkciót betöltő emberek fejében, mert nagyon nehezen látják át a rendszert egészében és semlegesen, ahogy mondjuk egy röntgenkép a felesőtestet ábrázolná. A megfolamazódás vagy a tudatosodás előtt ezek a gondolatok azonban ott vannak az érzésekben.
Ezért is érdekes és elgondolkodtató, hogy mit ábrázol és milyen szimbólumkat közvetít a fenti kép. Az alkotó betiális bűncselekményt követett el nagyon fiatalon. A börtönben is szörnyű traumákat élt át. Egy időben egy egész ország, a magyar társadalom nagyobbik része figyelt rá, hogy mit tőrténik vele. Az őrzői szerint nagyon tehetséges. Mit jelenthet ez?
Claude Lévi-Strauss adja meg választ. Hogy hogyan adja meg? Na talán arról fog szólni a habilitációs munkám, ha valamikor be tudom fejezni...
Ha megkérdezünk valakit, hogy az emberek miért építenek házakat, akkor szinte biztos, hogy azt a választ kapnánk, hogy azért, hogy védkezzenek az időjárás viszontagságai ellen. Nyáron a tető árnyékot ad, télen a falak és a kályha meleget. A kontinentális éghajlaton eleve hidegebb van, és ezért az épületek nehéz szerkezetűek. A trópusokban sok az eső, de meleg is van, ezért szintén szilárdabb házka vannak, de fűtés nincsen. A szavannán az emberek akár szalmakunyhókban élnek. Az épületek funkciója tehát az, hogy ember fizikai-biológiai értelemben elbújjon.
A fenti gondolat szerintem csak részben igaz. A börtönök létezésének okán, avagy a létezésükből esszeniciálisan vagy axiomatikusan eredően az épületek funkciója az is, hogy az embereket izolálja egymástól. Tehát az időjáráson és fenyegető fenevadakon kívül az ember az embertársai elől is menekül vagy tart, amikor építkezésbe kezd. Az építkezéssel az ember a saját individumának, csoportjának vagy önkényesen definiált közösségének vélt fizikai határait is meghúzza.
Erre minden társadalomban kíváló példa (a pszichiátriák, gyermekvédelmi épületek stb. mellett) a börtön. A társadalom szervezetileg és az edukáció révén kiépít egy társadalmi szegmenst (az igazságszolgáltatást), ami egy fizikai szinten is elkülönített helyre, a börtönbe, helyezi a nem alkalmazkodókat. Az igazságszolgáltatás a régi istenkép földi vagy mondhatjuk úgy is, hogy civilizált vagy felvilágosult materializációja vagy manifesztációja. Ugyanígy a börtön az ősi pokolképzet megtestesítője. A börtön kapuja emlékeztet egy hatalmas szájra, ami mérgesen lenyeli a bűnösöket. Az őrök kinézete pedig a krampuszokra, a kisördögökre emlékeztet.
Az ilyen gondolatok nagyon nehezen fogalmazódnak meg a funkciót betöltő emberek fejében, mert nagyon nehezen látják át a rendszert egészében és semlegesen, ahogy mondjuk egy röntgenkép a felesőtestet ábrázolná. A megfolamazódás vagy a tudatosodás előtt ezek a gondolatok azonban ott vannak az érzésekben.
Ezért is érdekes és elgondolkodtató, hogy mit ábrázol és milyen szimbólumkat közvetít a fenti kép. Az alkotó betiális bűncselekményt követett el nagyon fiatalon. A börtönben is szörnyű traumákat élt át. Egy időben egy egész ország, a magyar társadalom nagyobbik része figyelt rá, hogy mit tőrténik vele. Az őrzői szerint nagyon tehetséges. Mit jelenthet ez?
Claude Lévi-Strauss adja meg választ. Hogy hogyan adja meg? Na talán arról fog szólni a habilitációs munkám, ha valamikor be tudom fejezni...
