Talán az egész blogon ez a legművészibb kép. Szegeden készült cérnakép. Talán másolat. Sajnos a fotó minősége nagyon rossz.
2013. január 31., csütörtök
2013. január 22., kedd
Jézus - töviskoszorú
Ezt a rajzot megmutattam egy papnak, aki úgy nyilatkozott, hogy nagyon szép ez az alkotás. Ceruzával, filctollal és golyóstollal készült, szinte biztosan másolt kép. Tudni kell, hogy szinte az összes ikont másolják.
2013. január 6., vasárnap
Alapvető tartalmi ellentmondás a rajzokon
A fenti ábra a börtönrajzok egy újabb aspektusát kívánja felfedni.
A fogvatartottak a rajzokon keresztül értékeket kívánnak közvetíteni, ezek az értékek bizonyos elvárásoknak felelnek meg, tehát interakciós termékek. Végtére is a fogvatartott a nézeteit óhajtja a rajzon megjeleníteni. Ennek eszközével csökkenti a belső feszültségét.
A börtönrajzok tehát árulkodnak:
- a fogvatartott személy belső igényeiről,
- belső feszültségéről,
- a bűnöző életvitelű személy súlyos konfliktusairól,
- és egyfajta kognitív disszociációról (tudati tartalmak elkülönülése és ellentéte).
Az alsó két szövegdobozban olvashatunk néhány egymásnak feszülő ellentétet.
A társadalom alapegysége a család, aminek a csonkolt tudati tartalma a börtönben a szexuális depriváció formájában jelenik meg. Biológiai és érzelmi szempontból a család alapja a szex és a szerelem természetesen kint a társadalomban is, azonban ott nincs megvonás. A túlszexualizálás a börtönbeli maszkulin közeg eredője. A börtönben a szex és a szerelem, sőt a szex és a szeretet gyakran leplezetlenül összefonódik, és ez látszódik a rajzokon, továbbá sajnos alapot teremt arra, hogy a szex és az erőszak is összefonódjon.
Ugyanígy jelenik meg a gyermek ábrázolása a rajzokon. Mintha a fogvatartottak erőteljesen védeni szeretnék a gyermeket. Kérdés azonban, hogy mekkora egyéni szerepük van abban, hogy a bűnöző életvitelű személyek gyakran elhanyagolják a saját gyermeküket (ez utóbbi ismérv az antiszociális személyiségzavar egyik diagnosztikus kritériuma), és miért kompenzáláják túl a gyermek óvását azzal, hogy a börtönben lévő pedofil rabtársaikat bántalmazzák, megalázzák és terrorizálják.
A társadalom egyik összetartó ereje az ünnep. Fenntartja a szokásokat, a hagyományokat, és ez a kötelesség és öröm a családokban is jelentkezik. Meg kell ünnepelni a karácsonyt, az újévet, a születésnapot, a névnapot és így tovább. A börtönlakó ettől a társadalmi szövettől elszakad, a hiánya lassan összeforr, és ő egyedül marad a börtönben, hiába vannak ott a rabtársak. A börtön hagyománya és öröme nem olyan, mint kint, hanem inkább bizarr, morbid, sőt bestiális, legalábbis a megélés szintjén. Amikor erre a fogvatartott rájön, kikészül. Ezt hívják recsegésnek vagy bereccsenésnek. Az ünnep növeli a társadalmi kohéziót, a börtönben viszont feszültségforrás, és szégyent generál. Kint az ünnep részese nem is lehet a bűnös személy.
A bűnöző életvitelű személy kint elsajátítja a bűnelkövetés csínját-bínját, ahogy azt a differenciált asszociációs elmélet írja le: minél többet érintkezik a bűnözökkel, annál inkább válik ő is bűnözővé. A bűnelkövetés tehát utánzásos tanulás útján jön létre. A börtönben egy ezzel ellentétes folyamat indul el. A rab igyekszik olyan társadalmi normákat is elsajátítani, amelyeknek nincs köze a bűnözéshez. Lehet, hogy a börtönbeli programok erre rásegítenek, de lehet, hogy nem. Ha nem, akkor a rab magának talál ilyen elfoglaltságot. Zavarbaejtő ez a törekvés, a külső szemlélő számára mesterkélt, furcsa és visszataszító, bármit tesz a rab. A késztetés kiélésére a legjobb módszer a börtönben a művészet gyakorlása, a legkönnyebb a rajzolás, ahogy azt számos rab műveli. A jól vagy rosszul megtanult többségi társadalmi normák ábrázolását láthatjuk viszont a rajzokon. A normákat persze a rab a saját nézetrendszere szerint értelmezi, és ezért tűnnek a börtönrajzok annyira idegennek.
A fogvatartott ugyanakkor érzi, hogy meg kell felelnie a társadalmi elvárásoknak, és ezzel párhuzamosan a börtönnek. Akkor nyugszik meg, ha a rajzon minden ilyen megfelelési kényszert kidolgozott, azaz szublimált. Minden alkalommal, amikor megnézi a képet, megnyugodhat, hogy ő mindent megtett, amit a világ várt tőle.
A társadalom egyik összetartó ereje az ünnep. Fenntartja a szokásokat, a hagyományokat, és ez a kötelesség és öröm a családokban is jelentkezik. Meg kell ünnepelni a karácsonyt, az újévet, a születésnapot, a névnapot és így tovább. A börtönlakó ettől a társadalmi szövettől elszakad, a hiánya lassan összeforr, és ő egyedül marad a börtönben, hiába vannak ott a rabtársak. A börtön hagyománya és öröme nem olyan, mint kint, hanem inkább bizarr, morbid, sőt bestiális, legalábbis a megélés szintjén. Amikor erre a fogvatartott rájön, kikészül. Ezt hívják recsegésnek vagy bereccsenésnek. Az ünnep növeli a társadalmi kohéziót, a börtönben viszont feszültségforrás, és szégyent generál. Kint az ünnep részese nem is lehet a bűnös személy.
A bűnöző életvitelű személy kint elsajátítja a bűnelkövetés csínját-bínját, ahogy azt a differenciált asszociációs elmélet írja le: minél többet érintkezik a bűnözökkel, annál inkább válik ő is bűnözővé. A bűnelkövetés tehát utánzásos tanulás útján jön létre. A börtönben egy ezzel ellentétes folyamat indul el. A rab igyekszik olyan társadalmi normákat is elsajátítani, amelyeknek nincs köze a bűnözéshez. Lehet, hogy a börtönbeli programok erre rásegítenek, de lehet, hogy nem. Ha nem, akkor a rab magának talál ilyen elfoglaltságot. Zavarbaejtő ez a törekvés, a külső szemlélő számára mesterkélt, furcsa és visszataszító, bármit tesz a rab. A késztetés kiélésére a legjobb módszer a börtönben a művészet gyakorlása, a legkönnyebb a rajzolás, ahogy azt számos rab műveli. A jól vagy rosszul megtanult többségi társadalmi normák ábrázolását láthatjuk viszont a rajzokon. A normákat persze a rab a saját nézetrendszere szerint értelmezi, és ezért tűnnek a börtönrajzok annyira idegennek.
A fogvatartott ugyanakkor érzi, hogy meg kell felelnie a társadalmi elvárásoknak, és ezzel párhuzamosan a börtönnek. Akkor nyugszik meg, ha a rajzon minden ilyen megfelelési kényszert kidolgozott, azaz szublimált. Minden alkalommal, amikor megnézi a képet, megnyugodhat, hogy ő mindent megtett, amit a világ várt tőle.
2013. január 2., szerda
Pillangó nő
Több furcsa dolog van ezen a képen is. A főbb motívumok ellentmondanak egymásnak, sőt egyes motívumokon belül is ellentmondás van.
A kép kidolgozottsága rendkívül alapos, kemény papírra készült színes ceruzával és filctollal. (Ezeket lehet a börtönben tartani, de ha a képre nézünk, láthajuk, hogy sok hely is kell ahhoz, hogy az alkotó ennyi ceruzát tároljon magánál. A börtönben pedig hely kevés van.)
A rajz valahogy kedves akar lenni. Talán azt akarja ábrázolni, hogy a gyerekek a fenyőfa alatt egy kis angyalkával találkoznak, és csodálkoznak.Érdekes azonban, hogy a képen csak a kisfiú mosolyog, ő is halványan.
A rajz torz is és bizarr. Figyeljük meg, hogy az angyal alaknak nincsen nyaka. Lehet, hogy a kép másolt, és a rajzoló egyszerűen elrontotta. A piros dísz nem függőleges, ez így szintén bizarr. A bal sarokban a sok csillag között ott a hold, mint a meseábrázolásokon, ugyanakkor az arcok, és főleg az angyal teste inkább fotorealista szintű akar lenni. Torz az ablak visszatükröződése a díszeken.
A képen szinte ordít, hogy az angyal inkább szexuális objektum, mintsem egy kedves lény.Táncosnők vagy szexmunkások jelmeze ez. Hangsúlyos a mellek és a szeméremdomb kidolgozása is. A kislány arca is inkább nőies, mintsem kislányos.
A bal felső sarokban, az ablakban, a csillag és hold ábrázolás szinte Van Gogh-i. Köztudomású, hogy a művész őrült volt, beszűkült, és ezt az állapotot tükrözik vissza a rajzai és festményei. Bizony, a börtönrajzokon is sok a beszűkültségre utaló jel. Ahogy ezen a rajzon is:
- a szeretetről szóló rajzban harsány szexuális deprivációra utaló jelek vannak
- a fenyőfa tüskéi olyan módon satírozottak, mint nagyon sok börtönrajzon, ami szinte monomán alaposság, ez szintén beszűkült tudatot sugall.
Érdekes szimbólum a hóember-dísz. Mintha a fogvatartott minden tekintetben meg akarna felelni annak az elképzelésnek, hogy mit jelent a kinti világban a karácsony és a tél, és hogy hogyan kell a gyerekeknek kedveskedni.Mintha azt akarná kifejezni, hogy ő "hipernormális". Ez számos más börtönrajzon is meg figyelhető.
Ördögök és meztelen nő
Mire érdemes figyelni ezen a rajzon:
- a központi meztelen nőalak biztosan másolt, azonban, több, mint valószínű, hogy számos helyen módosítva lett:
-- az eredeti képen szereplő nőnek talán nem volt ennyira hosszú haja
-- az eredeti képen a nő talán bugyit viselt, ezen a képen pedig a szeméremszőrzete látszik
- a nő lábszárai nagyon kidolgozatlanok és életszerűtlenek
- a két örgögfej szinte tükörképe egymásnak, egyszerűek és naiv kidolgozásúak
- a koponyák rendkívül infantilisak
- létható egy radírral készített démonszeű fej is a jobb alsó sarokban
Mire lehet következtetni:
- az alkotó egészen jól képes a látott világ reprodukciójára, azonban a fejében élő képeket nem tudja olyan hatékonysággal ábrázolni. Ezt azt jelenti, hogy jelentős mértékben befolyásolja a külvilág, azaz a börtönben jelenlévő macho világ, ugyanakkor a belső traumákat képtelen kifejezni
- az alkotó ennek a közegnek akar megfelelni, de beleviszi azt a közös dolgot, ami szerinte a börtönközeg és az ő sorsa között azonos: a szörnyűségek és a tarumák világát.
Ez a kép, ahogy a teggelés is sugallja, nem csupén a szexuális deprivációról szól.
Az emberi nőnek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)